This tour description is currently available in Hungarian only.
Trianon 101 – Kecskemét Online Emlékséta
Református templom (Templomok)
Details
A kecskeméti református templom mellett álltunk meg, de valamennyi kecskeméti templomról kell szólnunk a trianoni békediktátum kapcsán is.
Kecskemét főterén egymás közelében található valamennyi felekezet temploma.
A város fölé magasodó tornyok látványa impozáns képet nyújt, ami rajzolókat, festőket, fotósokat is megihletett. Jelkép értékét is szokás emlegetni: Kecskemét a vallási tolerancia városa, a szoros szomszédságban épült templomok látványának ez az üzenete. (Egymástól nagy távolságra nem is épülhettek templomaink, hiszen a várost évszázadokon keresztül védőárok övezte, amin kívül tilos volt építkezni, a középületeknek pedig szűk és zsúfolt központi tere volt. A mai tágas főtér a 19. század végi - 20. század eleji városrendezés eredménye.)
A templomok közelében sétálva, éreznünk kell, hogy ezek az épületek a történelem tanúi, városunk régi életének hírmondói. Építészeti örökségünk meghatározó pontjai látványos formában tárják a látogató elé a város-és egyháztörténeti hagyományokat, és a múltban mindenki számára érthető jelképeket.
A református templom építési idejét tekintve egyedülálló: a török hódoltság végén, szultáni engedéllyel épült, a hívek adományaiból. A bazárépület az 1870-es években épült mellé; az üzletek bérleti díját a református intézmények fenntartására fordították.
A kecskeméti főtér meghatározó épülete a copf stílusú Nagytemplom, 1774-1806 között épült. 75 méter magas tornyában álltak őrt hajdan a tűzi felvigyázók, harangjai április 2-án az 1819. évi nagy tűzvész emlékére szólnak. Belső díszítései, falfestményei kecskeméti családok, személyek emlékét is őrzik.
Sétánk helyszínétől jól látható a legrégebbi kecskeméti műemlék: a Szent Miklós templom és romkert. A katolikus plébániatemplom, az "öreg kőtemplom" az itt szolgált szerzetesekről ferences templom és Barátok temploma néven is közismert. Szent Miklóst, a kereskedők védőszentjét a városi hagyományok is számon tartották, hiszen a település fontos kereskedelmi útvonal mentén fejlődött várossá.
Kicsit távolabb található a piarista templom, amelynek alapkövét 1729-ben tették le, és a mai napig szolgálja a híveket. A görögkeleti templom és hangulatos ikonosztáza arra emlékeztet bennünket, hogy a 19. század első felében a kereskedő családok letelepedését és a templomépítést is engedélyezte a város. A kecskeméti templomok sorában az evangélikus az egyik legkésőbbi, 1863-ban épült. A templomépítés a 18. században letelepedett evangélikusok megerősödését jelezte, mint ahogyan a a helybeli zsidó hitközség megerősödését mutatta a Zsinagóga 1863-1870 közötti felépítése.
Miről ismerhetjük fel, melyik templom kihez tartozik? A tornyokon és a homlokzatokon elhelyezett jelképek erre is magyarázatot adnak. Latin kereszt látható a katolikus Nagytemplom és a görögkeleti templom tornyán, kettőskereszt a ferences templom tornyán. (Ma már nem látható, de érdekesség: volt idő, amikor Szent Miklós rézből készült alakja mint szélforgó került a toronyra). Az evangélikus templom tornyán egyszerű latin kereszt van, főhomlokzatán a Luther-rózsa informatív elem. A Zsinagóga megjelenése, ablakai és homlokzati díszítései mind az izraelita templomépítészet szimbolikáját hordozzák. A református templom tornyán zászló és Kálvin-csillag tudatja a hovatartozást (a kakas motívum az Újkollégium tornyán fedezhető fel.
Trianon traumáját valamennyi egyházközség vezetői és hívei átélték és megszenvedték. A békediktátum aláírását követően gyászistentiszteleteket tartottak. A két világháború közötti években azzal a reménnyel biztatták a híveket, hogy " Lesz magyar feltámadás".
Erdély és Felvidék visszacsatolásának hírére ismét zúgtak a harangok. Az 1938. novemberi első bécsi döntést követően is, amikor Felvidék visszatérését ünnepelte az ország. A trianoni békediktátum által elszakított magyar városokba bevonult a magyar katonaság, köztük sokan a Duna-Tisza közéről és Kecskemétről. A nagy történelmi esemény közvetlen szemtanúja volt a kecskeméti Rozsnyay Simon, fotóriporter és haditudósító, aki a katonasággal együtt járta végig a visszatért területeket és részt vett a bevonulás alkalmából szervezett ünnepélyeken. Részletes beszámolóit a korabeli helyi lapok és évkönyvek is közölték. A kecskeméti olvasókkal megismertette a visszafoglalt településeket és azok értékeit, irodalmi és történelmi nevezetességeit. A fentiek mellett Losonc, Léva, Rimaszombat, Beregszász, Munkács, Ungvár leírása szerepelt az ismertetésben, valamint a visszafoglalt nevezetes várak, mint Somoskő és Fülek. A gazdasági vonatkozásokról szólva említette a kiváló búza- és cukorrépatermő földeket, a bányászatot és a terület ipari üzemeit. Visszakapta az ország az ógyallai csillagvizsgálót, ezerszáz kilométer hosszú vasútvonalat és jelentős országutakat.
"Az emberek sírtak az örömtől és meghatódottságtól. Sírtak ott fenn Északon és sírtak itthon a Duna-Tisza közén. Sírtak, mert együtt éreztek."
Akik akkor örömkönnyeket hullattak a visszatért területek ünneplésekor, még nem sejtették, hogy néhány év múlva az egész ország nagy árat fizet az átmeneti sikerekért.
A kecskeméti, 92 esztendős Gudricza Sándor aranykoszorús magyarnóta-énekes énekel.
A dalok címei:
Erdélyországban van az én hazám
Nagymajtényi síkon
A felvétel készült 1997. évben.
Képgaléria:
- Klebelsberg-album, Magyar Nemzeti Múzeum
- Üdvözlet Kecskemétről. A képes levelezőlapok világa (Bedő Papírrégiségbolt, Bp.,1996.)
Helyszíni fotók Székelyné Kőrösi Ilona
Kecskemét főterén egymás közelében található valamennyi felekezet temploma.
A város fölé magasodó tornyok látványa impozáns képet nyújt, ami rajzolókat, festőket, fotósokat is megihletett. Jelkép értékét is szokás emlegetni: Kecskemét a vallási tolerancia városa, a szoros szomszédságban épült templomok látványának ez az üzenete. (Egymástól nagy távolságra nem is épülhettek templomaink, hiszen a várost évszázadokon keresztül védőárok övezte, amin kívül tilos volt építkezni, a középületeknek pedig szűk és zsúfolt központi tere volt. A mai tágas főtér a 19. század végi - 20. század eleji városrendezés eredménye.)
A templomok közelében sétálva, éreznünk kell, hogy ezek az épületek a történelem tanúi, városunk régi életének hírmondói. Építészeti örökségünk meghatározó pontjai látványos formában tárják a látogató elé a város-és egyháztörténeti hagyományokat, és a múltban mindenki számára érthető jelképeket.
A református templom építési idejét tekintve egyedülálló: a török hódoltság végén, szultáni engedéllyel épült, a hívek adományaiból. A bazárépület az 1870-es években épült mellé; az üzletek bérleti díját a református intézmények fenntartására fordították.
A kecskeméti főtér meghatározó épülete a copf stílusú Nagytemplom, 1774-1806 között épült. 75 méter magas tornyában álltak őrt hajdan a tűzi felvigyázók, harangjai április 2-án az 1819. évi nagy tűzvész emlékére szólnak. Belső díszítései, falfestményei kecskeméti családok, személyek emlékét is őrzik.
Sétánk helyszínétől jól látható a legrégebbi kecskeméti műemlék: a Szent Miklós templom és romkert. A katolikus plébániatemplom, az "öreg kőtemplom" az itt szolgált szerzetesekről ferences templom és Barátok temploma néven is közismert. Szent Miklóst, a kereskedők védőszentjét a városi hagyományok is számon tartották, hiszen a település fontos kereskedelmi útvonal mentén fejlődött várossá.
Kicsit távolabb található a piarista templom, amelynek alapkövét 1729-ben tették le, és a mai napig szolgálja a híveket. A görögkeleti templom és hangulatos ikonosztáza arra emlékeztet bennünket, hogy a 19. század első felében a kereskedő családok letelepedését és a templomépítést is engedélyezte a város. A kecskeméti templomok sorában az evangélikus az egyik legkésőbbi, 1863-ban épült. A templomépítés a 18. században letelepedett evangélikusok megerősödését jelezte, mint ahogyan a a helybeli zsidó hitközség megerősödését mutatta a Zsinagóga 1863-1870 közötti felépítése.
Miről ismerhetjük fel, melyik templom kihez tartozik? A tornyokon és a homlokzatokon elhelyezett jelképek erre is magyarázatot adnak. Latin kereszt látható a katolikus Nagytemplom és a görögkeleti templom tornyán, kettőskereszt a ferences templom tornyán. (Ma már nem látható, de érdekesség: volt idő, amikor Szent Miklós rézből készült alakja mint szélforgó került a toronyra). Az evangélikus templom tornyán egyszerű latin kereszt van, főhomlokzatán a Luther-rózsa informatív elem. A Zsinagóga megjelenése, ablakai és homlokzati díszítései mind az izraelita templomépítészet szimbolikáját hordozzák. A református templom tornyán zászló és Kálvin-csillag tudatja a hovatartozást (a kakas motívum az Újkollégium tornyán fedezhető fel.
Trianon traumáját valamennyi egyházközség vezetői és hívei átélték és megszenvedték. A békediktátum aláírását követően gyászistentiszteleteket tartottak. A két világháború közötti években azzal a reménnyel biztatták a híveket, hogy " Lesz magyar feltámadás".
Erdély és Felvidék visszacsatolásának hírére ismét zúgtak a harangok. Az 1938. novemberi első bécsi döntést követően is, amikor Felvidék visszatérését ünnepelte az ország. A trianoni békediktátum által elszakított magyar városokba bevonult a magyar katonaság, köztük sokan a Duna-Tisza közéről és Kecskemétről. A nagy történelmi esemény közvetlen szemtanúja volt a kecskeméti Rozsnyay Simon, fotóriporter és haditudósító, aki a katonasággal együtt járta végig a visszatért területeket és részt vett a bevonulás alkalmából szervezett ünnepélyeken. Részletes beszámolóit a korabeli helyi lapok és évkönyvek is közölték. A kecskeméti olvasókkal megismertette a visszafoglalt településeket és azok értékeit, irodalmi és történelmi nevezetességeit. A fentiek mellett Losonc, Léva, Rimaszombat, Beregszász, Munkács, Ungvár leírása szerepelt az ismertetésben, valamint a visszafoglalt nevezetes várak, mint Somoskő és Fülek. A gazdasági vonatkozásokról szólva említette a kiváló búza- és cukorrépatermő földeket, a bányászatot és a terület ipari üzemeit. Visszakapta az ország az ógyallai csillagvizsgálót, ezerszáz kilométer hosszú vasútvonalat és jelentős országutakat.
"Az emberek sírtak az örömtől és meghatódottságtól. Sírtak ott fenn Északon és sírtak itthon a Duna-Tisza közén. Sírtak, mert együtt éreztek."
Akik akkor örömkönnyeket hullattak a visszatért területek ünneplésekor, még nem sejtették, hogy néhány év múlva az egész ország nagy árat fizet az átmeneti sikerekért.
A kecskeméti, 92 esztendős Gudricza Sándor aranykoszorús magyarnóta-énekes énekel.
A dalok címei:
Erdélyországban van az én hazám
Nagymajtényi síkon
A felvétel készült 1997. évben.
Képgaléria:
- Klebelsberg-album, Magyar Nemzeti Múzeum
- Üdvözlet Kecskemétről. A képes levelezőlapok világa (Bedő Papírrégiségbolt, Bp.,1996.)
Helyszíni fotók Székelyné Kőrösi Ilona
