Bevezető

    Trianon a 20. századi magyar történelemnek olyan tragikus, következményeiben máig ható és visszafordíthatatlan, ugyanakkor sokáig kibeszéletlen eseménye, amelynek fájdalmas élménye és emléke mind az elszakított területeken, mind a Klebelsberg kultuszminiszter által „maradék Magyarországnak”  nevezett  anyaországban a legkülönbözőbb formákban élt a lakosság körében. Nemcsak a két világháború közötti évek szellemi életében és a politikai propagandában volt jelen, hanem a családok mindennapjaiban is, az élet minden területén.


   A vesztes háborút követő trianoni békediktátum következtében Magyarország máig ható, súlyos veszteségeket szenvedett. Elveszítette területének kétharmadát, ezzel együtt a termőföldek, a vasúthálózat, az úthálózat, az ipartelepek, a bank- és hitelintézetek több mint hatvan százalékát, a nyersvas források nyolcvanhárom százalékát, az erdők nyolcvannyolc százalékát. "Maradék Magyarország" lakossága a Trianon előtti 18 millióról  7,5 millióra csökkent. Erdély és Partium Romániához került; Felvidék, Csallóköz és Kárpátalja Csehszlovákiához; Bácska, Bánság, Szerémség, Drávaköz és a Muraköz az akkori Szerb-Horvát - Szlovén királysághoz; egy kisebb terület pedig Ausztriához.


   A Trianon előtti Magyarország keretében Kecskemét a Kárpát-medence természeti, gazdasági és kulturális közegének szerves része volt. A város és az egyes családok kapcsolatrendszere  túlnyúlt a mai határokon. 1920. június 4. az itt élők számára is sokkoló dátum volt és maradt. Trianon után az elszakított területekről menekültek áradata indult az anyaország felé ‒ Kecskemét a régi befogadó hagyományaihoz hűen szolidáris volt: otthont és munkát adott sok menekült számára.


   Napjainkban a történelmi emlékezet ébrentartása és a gyarapodó határontúli kapcsolatok erősítése ad alkalmat a nemzeti összetartozás kifejezésére.


   Hegedűs Együttes: Kalotaszegi keserves