Címerdomb

   A Címerdomb, vagy más néven Iránydomb  Kecskemét városközpontjában, a Kossuth téren helyezkedik el. Pálfy Gusztáv szobrászművész  és  Farkas Gábor építész alkotása 1984-ben készült. Azóta fontos tájékozódási pont és közkedvelt találkozóhely. A figyelmes szemlélő számára rengeteg információt tartalmaznak a műalkotás körbejárható alsó részére vésett feliratok. Városok neve és Kecskeméttől mért távolságuk olvasható a feliratokon, köztük távoli országok települései és a mai Magyarország jeles városai. A kettő között pedig az egykor Magyarországhoz tartozó, Trianon után az utódállamokhoz került városok. Ilyenek például: Temesvár, Világos, Déva, Vajdahunyad,  Arad, Gyulafehérvár, Nagyszeben, Fogaras, Balázsfalva, Meggyes, Brassó, Nagyenyed, Balázsfalva, Segesvár, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Torda, Szászrégen,  Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Szamosújvár, Zilah, Szilágysomlyó, Nagybánya, Máramarossziget, Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad; Huszt, Nagyszőlős, Munkács, Verecke, Ungvár, Beregszász; Eperjes, Rozsnyó, Bártfa, Igló, Lőcse, Kassa, Szepesváralja, Késmárk, Losonc, Zólyom, Körmöcbánya, Selmecbánya, Zsolna, Ipolyság, Léva, Érsekújvár, Nyitra, Nagyszombat, Komárom, Dunaszerdahely, Pozsony, Fiume, Zombor, Szabadka, Óbecse, Nándorfehérvár, Újvidék, Magyarkanizsa, Zenta...

   Bármelyiket szeretnénk jobban megismerni, ma mindegyik "külföldön", határainkon túl van. Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság. Ma Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában. A Trianon előtti Magyarországon egy országban éltek a kecskemétiekkel. Egykor a mindennapi élet során számos kapcsolódási pont volt ezekkel a területekkel. Csodálatos természeti tájak, erdők, folyók, bányák, híres iparos hagyományok, kereskedővárosok, vasúti csomópontok, ipartelepek, várak, kastélyok, iskolák, templomok, múzeumok,  művésztelepek, könyvkiadók maradtak a határokon kívül. Magyar történelemről nem beszélhetünk olyan  meghatározó nevek és helyszínek nélkül, mint a Hunyadiak vagy a Rákócziak,  mint Verecke,  Munkács, Pozsony, Nándorfehérvár, Kolozsvár, Segesvár, Arad... Ma sem szabad feledni az elszakított részekhez kapcsolódó szellemi örökséget, a történelmi hagyományokat, az itteni kötődésű írók, költők,  művészek alkotásait, a népművészet gyöngyszemeit.

   A Címerdomb talapzatán Kecskemét testvérvárosainak neve is megtalálható. Az összetartozás érzését  a testvérvárosi kapcsolatok és az egyre gyarapodó együttműködések is erősítik.

Juhász Gyula: Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!


S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?


Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.


Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!


Képgaléria:
Helyszíni fotók, Székelyné Kőrösi Ilona