Városháza

   Az első világháborút és a trianoni döntést követően a Városháza épülete elé tervezték az országzászlót. A háborús hősök és áldozatok emlékére állítandó emlékművekre már 1917-től országos mozgalom indult, de nem valósult meg minden településen. Az emlékmű elképzelésekhez 1920 után az országrészek elvesztését tudatosító szobrok és az összetartozást jelképező országzászlók kapcsolódtak. Kecskeméten a teljes befejezésig csak a vasutasok országzászlója jutott, a városi emlékmű nem valósult meg. Ezt pótolta Kecskemét a sétánk első helyszínén látható emlékművel 2010-ben.


   A Városháza épülete a Trianon előtti Magyarországon is a legjelentősebb közigazgatási létesítmények és szecessziós építészeti alkotások közé tartozott.


   A nagyszabású városfejlesztési munkák és építkezések sorában jelentős állomás volt a városháza építése. A tervpályázat lebonyolítása és az építkezés Lestár Péter polgármestersége alatt történt, de a közgyűlési terem elkészülését és az ünnepélyes felavatást már nem érte meg, 1896-ban meghalt. Az új székház a régi helyén épült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján. A tervezőpáros nyertes munkájának jeligéje a város jelmondata volt: "Sem magasság, sem mélység nem rettent". A lebontott régi városháza helyén 1893. május 2-án tették le az alapkövet. A hivatali apparátus az ideiglenes irodákból már 1895 nyarán beköltözhetett az épületbe. A közgyűlési terem később készült el, elsősorban a hosszabb munkát igénylő díszítő festések miatt. A falfestményekre Székely Bertalan festőművész kapott megbízást. A millenniumi ünnepségek szellemében az volt az elvárás, hogy az alkotások a magyar történelemről szóljanak. Két kiemelkedő esemény, a vérszerződés és Ferenc József koronázásának megjelenítése kapta a legnagyobb hangsúlyt. A további falfelületekre nagy történelmi személyiségek alakjai kerültek (Szent István, Szent László, Könyves Kálmán,  Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc). Ezek a jelképértékű ábrázolások a  teljes magyarságnak szóltak és később sem vesztettek aktualitásukból. Az első közgyűlést és a felavatási ünnepélyt 1897. december 26-án tartották. Kada Elek polgármester a város történelmi múltjáról szólva megemlékezett a szülőföldjükhöz ragaszkodó régi kecskemétiekről is. Ekkor hangzott el a polgármester sokat idézett mondata: "Az a dísz, mely e falakra van halmozva, nem nekünk szól.  Ez a dísz nem a mi hivalkodásunk, ez az új alkotás csak a mi izenetünk a jövőnek." 


   Trianon előtt, Magyarország központi helyén a közigazgatásban, a gazdaságban, a kultúrában és a társadalmi életben Kecskemét és a Városháza épülete fontos szerepet töltött be. A később országhatárokkal elválasztott területekről államférfiak, városvezetők, művészek fordultak meg itt, ami akkor természetes volt, hiszen egy országhoz tartoztak.


1920 után ebben az épületben az egykori városi közgyűléseken


- Megemlékeztek a trianoni veszteségekről, a nemzeti gyászról.


- Foglalkoztak az országot és nemzetet ért trauma feldolgozásával, az újraindítással,  a gazdaság újjászervezésével,
a menekültek befogadásával, elhelyezésével, egzisztenciateremtésükkel.

- Nagy hangsúlyt fektettek a kulturális élet megszervezésére a megváltozott körülmények között, fontos szerepet kapott az oktatás és a kultúra,

- Ebből az épületből költözött új épületbe a Városi Múzeum (ma Katona József Múzeum).

- Innen indították útjukra az 1930-as években a határontúli testvérvárosok számára készült zászlókat.

- Ebben az épületben vette át kecskeméti díszpolgári oklevelét többek között gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, a Trianon utáni korszak meghatározó kultúrpolitikusa. Klebelsberg a magyar tömegek műveltségi szintjének emelése mellett, amelyet nemcsak kulturális, hanem gazdasági feladatként is kezelt, olyan új szellemi elit kinevelésén fáradozott, amely tagjainak „magyar a lelkük, de európai a tudásuk.” Az egész országra kiterjedő fejlesztési elképzeléseiben fontos szerepet játszott a kulturális decentralizácó elve. A tanyai iskolaépítési akcióban kiemelt szerepet kapott Kecskemét és a Duna-Tisza köze. Kecskeméten 1926-ban 28 tanyai iskolát avattak, és 1928-ban újabb építkezésekbe kezdhettek, állami támogatással. Klebelsberg kiemelten kezelte a nemzet kulturális örökségének őrzésére és tudományos feldolgozására hivatott múzeumokat és levéltárakat is.

- Kecskemét város közgyűlése több alkalommal közterületek elnevezésével is igyekezett erősíteni a közelmúlt történelmi emlékezetét és a nemzeti összetartozás érzését. Elszakított országrészek természeti környezetéről és városairól kapták nevüket az alábbi kecskeméti utcák:


1925-ben:  Kolozsvári u., Pozsonyi u., Kassai u., Szabadkai u., Brassói u., Lőcsei u.,

1928-ban: Lajta, Poprád, Garam, Olt, Ipoly, Szamos, Száva, Küküllő, Hargita, Tátra, Bihar u.

Nagymagyarország út,

1932-ben: Bars, Hont, Ugocsa, Háromszék, Nyitra, Szerém, Trencsén, Lipót, Árva, Szepes, Fogaras, Csík, Torda, Zemplén, Zólyom, Szatmár,  Torontál, Udvarhely, Máramaros, Szeben, Turócz, Uzsoki u. Csángó,  Felsőkomárnok, Bodzai, Tölgyesi, Gyimesi, Ojtozi, Zsolnai, Eperjesi, Lévai, Aradi, Bártfai, Rozsnyói, Zentai, Dévényi, Kárpát.


Képgaléria:
- Szunyoghy Farkas: Székely Bertalan falfestményei a kecskeméti városházán. Magyar Művészet 1935. 7-8. sz.

- Sümegi György: A kecskeméti városháza. Kecskemét, 1996.
- Székelyné Kőrösi Ilona: Klebelsberg-iskolák a Duna-Tisza közén. Cumania 8.
- Beregszászi zászló: Beregi Múzeum, Beregszász
- Kecskeméti zászlók, részletek: Katona József Múzeum, Kecskemét.
(Zászlók Kecskemét múltjából és Trianon után... c. időszaki kiállítások képanyagából.
A kiállításokat rendezte: Székelyné Kőrösi Ilona)
- Helyszíni fotók és szkennelés: Székelyné Kőrösi Ilona