Lakitelek-Tőserdő Értékjáró Séta
Szegfűdomb
Részletek
A növényállományának kiemelkedően jelentős faja a kései szegfű. Magyarországon védett, s mivel az európai állomány zöme hazánk Duna–Tisza közi meszes talajú buckavonulatain és hegyvidéki mészkősziklagyepein él, nemzetközileg is veszélyeztetett fajként tartják nyilván. Védettségének eszmei értéke: 5000 Ft.
A kései szegfű leírása: mészkedvelő, síksági bennszülött faj, ami annyit tesz, az evolúció során itt kialakult őshonos növény. Meszes talajú homok puszták, homoki rétek, ritkábban homoki tölgyesek növénye. 20–50 cm magas, viaszosan kékes-, vagy szürkésen zöld, szálanként, vagy sűrűn gyűrűsen szétterülve telepeket alkot. A gyeptakaró évelő faja. A szár alul heverő, majd felemelkedő közepétől, felső harmadától elágazó, több virágú. A virágzó hajtásokon gyakran tíznél is több pár levél van. A virágok 2,5–4 cm átmérőjűek. A szirom fehér, a felétől sallangos. A finoman barázdált, ötfogú csésze 2–3,5 cm hosszú és 2–4 mm széles, színe eleinte világoszöld, később szalmasárga. Június közepétől október elejéig, kedvező időjárás esetén október közepéig virágozhat. Kései, elnyúló virágzási idejéről kapta elnevezését. Diszkrét illatukat, bájos, csipkés szirmaikat a domboldalon lengedező szellőben alig lehet észrevenni. Kiásni őket botorság és lehetetlenség: erőteljes gyökérzetük elveszik a homok mélyében. Csokorba szedni nem szabad egyetlen szálat sem. Kevés magot érlelnek, és nem mindig kel ki mindegyik. Veszélyeztetett növényekről van szó, amelyek fennmaradását eddig a háborítatlanság biztosította. Erre volna szükségük továbbra is, az idők végezetéig.
Lisztes János tevékenységének eredményeként Lakitelek Önkormányzata helyi védelem alá helyezte a Szegfűdombot, a kései szegfű élőhelyét.
A kései szegfű leírása: mészkedvelő, síksági bennszülött faj, ami annyit tesz, az evolúció során itt kialakult őshonos növény. Meszes talajú homok puszták, homoki rétek, ritkábban homoki tölgyesek növénye. 20–50 cm magas, viaszosan kékes-, vagy szürkésen zöld, szálanként, vagy sűrűn gyűrűsen szétterülve telepeket alkot. A gyeptakaró évelő faja. A szár alul heverő, majd felemelkedő közepétől, felső harmadától elágazó, több virágú. A virágzó hajtásokon gyakran tíznél is több pár levél van. A virágok 2,5–4 cm átmérőjűek. A szirom fehér, a felétől sallangos. A finoman barázdált, ötfogú csésze 2–3,5 cm hosszú és 2–4 mm széles, színe eleinte világoszöld, később szalmasárga. Június közepétől október elejéig, kedvező időjárás esetén október közepéig virágozhat. Kései, elnyúló virágzási idejéről kapta elnevezését. Diszkrét illatukat, bájos, csipkés szirmaikat a domboldalon lengedező szellőben alig lehet észrevenni. Kiásni őket botorság és lehetetlenség: erőteljes gyökérzetük elveszik a homok mélyében. Csokorba szedni nem szabad egyetlen szálat sem. Kevés magot érlelnek, és nem mindig kel ki mindegyik. Veszélyeztetett növényekről van szó, amelyek fennmaradását eddig a háborítatlanság biztosította. Erre volna szükségük továbbra is, az idők végezetéig.
Lisztes János tevékenységének eredményeként Lakitelek Önkormányzata helyi védelem alá helyezte a Szegfűdombot, a kései szegfű élőhelyét.
