This tour description is currently available in Hungarian only.
Kunbaracsi Értékjáró Séta
A 200 éves öreg tölgy megtekintése
Details
A körülbelül 220 éves öreg tölgy a Natura 2000 hálózat részét képező gyertyános-tölgyesben található. A kocsányos tölgy (Quercus robur) kerülete 467 centiméter és 20 méter magas.
A tölgyfa történetét így mesélték a régi baracspusztai református hívek:
A mai Kunbaracs határában, ahol a kurtafarkú vaddisznó túr, áll egy kb. 22o éves fa matuzsálem. Azt mesélik róla, hogy csemete korában nagy megtiszteltetés érte. A XVIII. század második felében Mária Terézia engedélyezte Kecskemét városának, hogy heti vásárokat rendezzenek. A környező pusztákon, amint a mai Kunbaracs helyén is, nagy állattartás folyt, ezeken a tájakon pásztorok, gulyások éltek. A pásztorok többnyire kevéssel is beérték, maguk faragták edényeiket, bográcsban főzték ételeiket, mégis, időről időre beküldtek valakit a vásárba, vagy eladni, vagy venni valamit. Egy ilyen vásári nap után a fiatal pásztorlegény, Marci, visszafelé tartott a gulyához, és összetalálkozott egy fáradt vándorral. A vándor saját elmondása szerint Debrecenből indult, azóta megjárta Kiskunhalast és most éppen a kecskeméti református hívekhez igyekszik legációra. Hosszú és fáradtságos út mögötte, futóhomok pusztákon át, néhol mocsarak mentén. Imitt amott ha egy szekér fölvette, de volt hogy alig jutott közelebb a célhoz, mert a szekeres csak éppenhogy a kívánt irányba tartott. Most is, településnek se híre, se hamva, pedig igencsak fáradt, éhes és szomjas.
A pásztor jól ismerte a vidéket, segíteni akart a vándornak, ezért egy ifjú kocsányos tölgyhöz vezette útitársát. Ott a tarisznyából jól megvendégelte, elmagyarázta, hogy a pihenő után merre vegye az irányt és elbúcsúztak. A tölgy a vándor fölé terjesztette ágait, aki a jó vacsora után elaludt.
Másnap reggel felébredt, szokása szerint imádkozott, Isten áldását kérte az elkövetkező nap munkájára és kezét áldásra emelve megköszönte az éjjeli nyugalmat a fának. A vándor Csokonai Vitéz Mihály volt.
A tölgyfa történetét így mesélték a régi baracspusztai református hívek:
A mai Kunbaracs határában, ahol a kurtafarkú vaddisznó túr, áll egy kb. 22o éves fa matuzsálem. Azt mesélik róla, hogy csemete korában nagy megtiszteltetés érte. A XVIII. század második felében Mária Terézia engedélyezte Kecskemét városának, hogy heti vásárokat rendezzenek. A környező pusztákon, amint a mai Kunbaracs helyén is, nagy állattartás folyt, ezeken a tájakon pásztorok, gulyások éltek. A pásztorok többnyire kevéssel is beérték, maguk faragták edényeiket, bográcsban főzték ételeiket, mégis, időről időre beküldtek valakit a vásárba, vagy eladni, vagy venni valamit. Egy ilyen vásári nap után a fiatal pásztorlegény, Marci, visszafelé tartott a gulyához, és összetalálkozott egy fáradt vándorral. A vándor saját elmondása szerint Debrecenből indult, azóta megjárta Kiskunhalast és most éppen a kecskeméti református hívekhez igyekszik legációra. Hosszú és fáradtságos út mögötte, futóhomok pusztákon át, néhol mocsarak mentén. Imitt amott ha egy szekér fölvette, de volt hogy alig jutott közelebb a célhoz, mert a szekeres csak éppenhogy a kívánt irányba tartott. Most is, településnek se híre, se hamva, pedig igencsak fáradt, éhes és szomjas.
A pásztor jól ismerte a vidéket, segíteni akart a vándornak, ezért egy ifjú kocsányos tölgyhöz vezette útitársát. Ott a tarisznyából jól megvendégelte, elmagyarázta, hogy a pihenő után merre vegye az irányt és elbúcsúztak. A tölgy a vándor fölé terjesztette ágait, aki a jó vacsora után elaludt.
Másnap reggel felébredt, szokása szerint imádkozott, Isten áldását kérte az elkövetkező nap munkájára és kezét áldásra emelve megköszönte az éjjeli nyugalmat a fának. A vándor Csokonai Vitéz Mihály volt.
