Bugacpusztaházi Értékjáró Séta
Szürkemarha gulya a Pusztában
Részletek
A magyar szürkemarha hazánk őshonos fajtája. Nálunk alakult ki legnemesebb típusa, jóllehet ősei nagy számban éltek az Uraltól az Atlanti-óceánig.
A magyar szürkemarha festői szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével a magyar Alföld világszerte nyilvántartott jellegzetességeihez tartozik. A XVI. századtól kezdve a magyar szürkemarha becses és keresett vágóállat volt Nyugat-Európa városaiban. Többszáz kilométerre lábon hajtva, kitűnő, ízletes húst szolgáltatva, megalapozta Magyarország hírnevét a kiváló hízómarhát igénylő országok körében.
Rendkívül igénytelen, szívós, edzett. Későn érő, az üszők 3 éves kor körül vehetők tenyésztésbe. Kitűnő igásmarha.
Küllem: a magyar szürkemarha színe ivarától függően változó. A tehén többnyire ezüstszürke, a bika daruszínű. A fej, a test mellső részei és a törzs alsó fele sötétebb színárnyalatú. A borjak első vedlésig pirók színűek.
A magyar szürke fajta másodlagos nemi jellege igen kifejezett, ami nemcsak a színeződésben, hanem a testarányokban is határozottan kifejezésre jut.
Bár szilaj nemessége - mi évszázadokon át a pusztán tartotta - a XX. században a kipusztulás szélére sodorta, az ezredfordulót követően is megkövetelte természetes tartási körülményeit és azok a vonásai, mikre nemrég még hátrányként tekintettünk, mostanra elismerten e jószág erényeit igazolják. Hisz annak köszönhetően, hogy nem állt be az ipari tartás sorába - nem kap (és nem is kaphat) állati eredetű fehérjét tartalmazó tápot, takarmányt -, húsa magasabb élvezeti értékű, vitaminokat, vasat és ásványi anyagokat is nagyobb arányban tartalmaz, itatása pedig - a folyóvizet elővigyázatosságból kerülve - jelenleg is gémeskutakból történik, ami a Nyugat-Európában megjelenő kergemarha-kór kapcsán értékelődött fel, így húsa is garantáltan BSE-mentes. Sokoldalú használhatósága ma már kevésbé lehetséges, a régi pásztorok még enyvet főztek szarvából és csontjából, bőréből használati tárgyakat készítettek, húsát szárítva tartósították. Ez a fajta lábon ment a németországi és ausztriai mészárszékekre és számos máig ismert nemesi család alapozta meg rajta kiterjedt vagyonát.
A szürkemarha máig megőrizte azokat a jellemvonásokat, amelyeket egykor teljes népként magunkénak vallottunk: szívós, büszke, konok, egyenes, intelligens.. Évszázadokon keresztül a szilaj állattartás volt jellemző: folyamatosan odakünn’ voltak az állatok – hóban-fagyban, esőben-sárban, napsütésben. Természetesen a rájuk vigyázó pásztor úgyszintén szabad ég alatt élt. Bugacpusztaháza történelme nem nyúlik vissza több ezer évre, de a helyiek emlékezetében máig összefonódik a szürke gulyával, a rideg állattartással. És bár ma már a Kiskunsági Nemzeti Park végzi ezen állatok tartását, elsősorban a génmegőrzés miatt, de szeretnénk utódainknak megőrizni.
A magyar szürkemarha festői szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével a magyar Alföld világszerte nyilvántartott jellegzetességeihez tartozik. A XVI. századtól kezdve a magyar szürkemarha becses és keresett vágóállat volt Nyugat-Európa városaiban. Többszáz kilométerre lábon hajtva, kitűnő, ízletes húst szolgáltatva, megalapozta Magyarország hírnevét a kiváló hízómarhát igénylő országok körében.
Rendkívül igénytelen, szívós, edzett. Későn érő, az üszők 3 éves kor körül vehetők tenyésztésbe. Kitűnő igásmarha.
Küllem: a magyar szürkemarha színe ivarától függően változó. A tehén többnyire ezüstszürke, a bika daruszínű. A fej, a test mellső részei és a törzs alsó fele sötétebb színárnyalatú. A borjak első vedlésig pirók színűek.
A magyar szürke fajta másodlagos nemi jellege igen kifejezett, ami nemcsak a színeződésben, hanem a testarányokban is határozottan kifejezésre jut.
Bár szilaj nemessége - mi évszázadokon át a pusztán tartotta - a XX. században a kipusztulás szélére sodorta, az ezredfordulót követően is megkövetelte természetes tartási körülményeit és azok a vonásai, mikre nemrég még hátrányként tekintettünk, mostanra elismerten e jószág erényeit igazolják. Hisz annak köszönhetően, hogy nem állt be az ipari tartás sorába - nem kap (és nem is kaphat) állati eredetű fehérjét tartalmazó tápot, takarmányt -, húsa magasabb élvezeti értékű, vitaminokat, vasat és ásványi anyagokat is nagyobb arányban tartalmaz, itatása pedig - a folyóvizet elővigyázatosságból kerülve - jelenleg is gémeskutakból történik, ami a Nyugat-Európában megjelenő kergemarha-kór kapcsán értékelődött fel, így húsa is garantáltan BSE-mentes. Sokoldalú használhatósága ma már kevésbé lehetséges, a régi pásztorok még enyvet főztek szarvából és csontjából, bőréből használati tárgyakat készítettek, húsát szárítva tartósították. Ez a fajta lábon ment a németországi és ausztriai mészárszékekre és számos máig ismert nemesi család alapozta meg rajta kiterjedt vagyonát.
A szürkemarha máig megőrizte azokat a jellemvonásokat, amelyeket egykor teljes népként magunkénak vallottunk: szívós, büszke, konok, egyenes, intelligens.. Évszázadokon keresztül a szilaj állattartás volt jellemző: folyamatosan odakünn’ voltak az állatok – hóban-fagyban, esőben-sárban, napsütésben. Természetesen a rájuk vigyázó pásztor úgyszintén szabad ég alatt élt. Bugacpusztaháza történelme nem nyúlik vissza több ezer évre, de a helyiek emlékezetében máig összefonódik a szürke gulyával, a rideg állattartással. És bár ma már a Kiskunsági Nemzeti Park végzi ezen állatok tartását, elsősorban a génmegőrzés miatt, de szeretnénk utódainknak megőrizni.
