Bugacpusztaháza az Alföld szívében, a Duna–Tisza közén, a kiskunsági Homokhátság jellegzetes táján fekszik. A település múltja szorosan összefonódik a környék pusztai világával és évszázados pásztorhagyományaival.
Kialakulásának pontos időpontja nem ismert: egyes források az 1835 körüli évekre teszik, míg más vélemények szerint története ennél korábbra nyúlik vissza. A Kecskeméthez tartozó Nagybugac és Kisbugac kiterjedt pusztáin egykor szilaj pásztorkodás folyt, és állatok ezreit őrizték a végtelennek tűnő legelőkön. Bugacpusztaháza neve ma is ezt a régi pusztai örökséget idézi.
A település 1989-ig Bugac része volt, majd önálló községgé vált. A pásztorélet hagyományai napjainkban is visszaköszönnek a település arculatában. Különösen jól őrzik ezt az örökséget utcanevei: a Pásztor, a Látófa, a Csobolyó, az Árvalányhaj, a Számadó, a Csikós és a Betyár utca.
Bugacpusztaháza így nemcsak nevében, hanem mindennapjaiban is őrzi a kiskunsági puszták sajátos hangulatát és a hajdani pásztorvilág emlékét.
